[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Valahol Európában

szerkesztette: Lovas Enikõ, 2010-04-01

Faber Benedek, Márkus Judit, Tóbisz Titusz
Rongyos, éhes gyerekek kóborolnak az utakon valahol Európában, a háború vége felé. Szüleiket megölték, otthonukat feldúlták, nincs hová menniük. Egymás társaságát keresik, együtt erõsebbek, talán életben maradhatnak.


Dudás Péter, Faber Levente

Tóbisz Titusz, Ponty Tamás, Hires Zsolt, Bazár György, ifj. Havasi Péter, Márkus Judit, Madarász Máté

Faber Levente

Tóbisz Titusz, Madarász Máté, Ponty Tamás

Ponty Tamás, Kuczik Mária, Faber Levente, Garamszegi Viktor

S valahol, egy szétbombázott kastély mélyén él egy emberségben nagy kisember, egy karmester, aki elvonult a háború zajától, és hiszi még, egyszer szükség lesz újra a zenére. Õ az, aki a megvadult gyerekcsordát is képes megszelídíteni.

Fölösleges történetet mesélni, hiszen a hajdani Radványi-filmet sokan ismerik, a belõle készült Dés-musicalt szintúgy. Meg hát nem is történik sok kézzelfogható: inkább az érzések szintjén történnek itt nagy dolgok. Az „eszkimó-ösztönû” vadócok újra gyerekekké válnak, olyanokká, akiknek van még jövõjük. Kibontakozik egy szerelem is. De a falusiak fanatikussá növesztett gyûlöletét, a vezérhímet követõ csordaszellemet csak gyerekáldozat állíthatja meg, ahhoz egy kisfiú halála kell, hogy az emberek rádöbbenjenek, ki az ellenség és ki az áldozat, ki a bûnös és ki a vétlen.

A finom lelki rezdülésekre különösen érzékeny Moravetz Levente nem dolgozik harsány rendezõi eszközökkel. Halk visszafogottsággal, csenddel, gúnnyal hat. Erõs szimbólumokkal: összecsattanó kövekkel, magasba nyúló kezekkel, árván maradt cipõkkel. Közönségre is, színészre is. Gyerekre is, felnõttre is.

És mit szólhat mindehhez a közönség? Elbûvölten figyeli a kis pipaszárlábú Pötyi (Kuczik Mária) táncát; együtt retteg Kuksival (Faber Levente), akinek nem szabad félni; végigéli, hogy válik a zárkózott, emlékeivel viaskodó Suhanc újra nõies Évává (Márkus Judit); és hogy változik fokról fokra falkavezérbõl társaiért felelõsséget érzõ vezetõvé Hosszú (Tóbisz Titusz). Együtt reménykedik Simon Péter karmesterrel (Dudás Péter) a zene és mûvészet erejében; elnézi Ficsúr (Madarász Máté) és Szeplõs (Ponty Tamás) kajánságait, Csóró (ifj. Havasi Péter) másságát, és imponál neki a Professzor (Garamszegi Viktor) kedvesen tudálékos udvariassága is. Szívébe zárja a gyerekcsapatot. És legszívesebben kitekerné a szemellenzõs, rendmániás és bosszúvágyó, gyerekekre hidegvérrel lövöldözõ Vince (Petrik Szilárd) nyakát.

A csapat kész, mondja Pötyi, mikor a bajba jutott gyerektársak szabadításán dolgoznak a kis csavargók. A csapat kész, zenés-táncos értelemben is. A mérce magas volt, megugrották. A Moravetz Levente – Dévényi Ildikó alkotópáros nem adta alább, a gyerekektõl ugyanannyit várt el, mint a képzett színészektõl. Az elvárások teljesültek. Ilyen színészi, énekesi és táncosi teljesítménnyel már rég nem találkozott a Thália közönsége.

„Nehéz, nagyon nehéz” – sóhajtott fel a karmestert alakító Dudás Péter az egyik próba után. Tóbisz Titusz sem hitte volna régebben, hogy minden alkalommal képes elérzékenyülni egy kisgyermek halálán. Lelket próbáló darab ez mindenki számára. És ugyanakkor szerepálom is, nagy-nagy bizonyítási lehetõség. Csodálatos dalokkal, igényes és döbbenetes koreográfiákkal. És vastapssal.


Szerzõ: Kozsár Zsuzsanna

Színházi fotó: Bodnár Gábor


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-07
Azt hiszem a VE, mint sok más alkotás is, felvet egy fontos és lényeges kérdést: vajon, ami már egyszer mûködött, hatott, stb.; azt ugyanolyan vagy más formában lehet-e, szabad-e ismételten fel(át-)dolgozni?
Van, amikor jól sikerül, és az ember afelé hajlik, hogy hát persze: új látásmód, másfajta megvalósítás (Pl. Száll a kakukk fészkére vagy Hair). De aztán lát csapnivaló újragondolásokat, s az irtózat kiül az ember mindenére (elég csak a régi magyar filmek újraforgatásaira gondolni /Koltai Robika és Vidéke haknikommandó/.
A VE-nek van mondanivalója, a filmet én nagyon szeretem, színpadra készült változatát még nem láttam. De talán majd ...
Ha hihetünk egy, illetve két megbízható forrásnak (Enikõ és Zsuzsa), akkor érdemes volt feldolgozni, és érdemes megnézni.
név: K.Zs. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-02
távol áll tõlem, hogy recenziót vagy pláne kritikát írjak a színházról. ez csak egy élmény-lenyomat. teljesen és vállaltan szubjektív.
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-01
A mûfaji kifogáshoz azt tenném hozzá, h. ez egy ajánló. (Nem kritika és nem recenzió.) Nekem ez az ajánló pl. sokkal jobban tetszett, mint az elõadás maga.
A hozzáadott érték benne pedig - legalábbis számomra - a szerzõ személyes hitele, érzékenysége, tárgyismerete stb.
Nekem hosszú évek során sem sikerült ezt a musicalt megszeretnem, és ezen, sajnos, ez a tháliás verzió sem változtatott. Zsuzsa írásából viszont megértettem, h. mit szeretnek rajta mások. Ezen írás által lettem valahol-európábanilag érintettebb.
Persze, ez is csak egy vélemény. :-)
név: asdf e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-01
Az jó, hogy ez az oldal foglalkozik a színházzal. De ezt a fentebbi írást nem tudom sem kritikának, sem recenziónak felfogni. Nincs benne hozzáadott-érték, aminek egy jó írásban benne kellene, hogy legyen. Olyan lekentnek tûnik. Sajnos...
név: asdf e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-01
Az jó, hogy ez az oldal foglalkozik a színházzal. De ezt a fentebbi írást nem tudom sem kritikának, sem recenziónak felfogni. Nincs benne hozzáadott-érték, aminek egy jó írásban benne kellene, hogy legyen. Olyan lekentnek tûnik. Sajnos...