[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Valóságépítészet

szerkesztette: skitzz, 2006-12-27

1 Valóságépítészet. A cím láttán nem kell azonnal a piros vagy a kék kapszulára gondolni. Illetve már késõ. Az, hogy most melyik „programban” futsz, már eldöntötték helyetted:


1


2


3


4


5

...az Élet nevû applikáció jutott feladatul, amelyben sok kis építkezõs játékot kell teljesítened, vagy küzdened ellenük...hát ezt inkább döntsd el magad (most jönne a kapszula no. 2.).


  Azt hiszem, az utolsó félmondatomban túl nagyvonalú voltam ahhoz képest, hogy a mindennapi impulzusaink milyen tendenciát mutatnak. Javítson ki valaki, ha tévedek, de nekem az a benyomásom, hogy a média leginkább azt az alternatívát kínálja, hogy az életünk merõ felszínét olyan erõk, szándékok, eszközök irányítják, amiket álmunkban sem tudnánk elképzelni, és ezeknek az áttekintéséhez és leküzdéséhez egyedül õk nyújtanak kulcsot. A valóságot õk ismerik, és aki mindezt ismerni szándékszik, akkor vegye meg a neki járó valóságadagot. Ízlelje, rágja meg, nyelje le, és így már csak az övé. „Magáévá tette” a valóságot. Az egyiket. A többi „valóság” ott van a „nõi lapok” nevû polcon.


   Hogyan reagál „a valóságra” a mûvészet, mondjuk a mi esetünkben a filmmûvészet? Mivel foglalkozik, felszíni jelenségekkel vagy problémákkal? Persze, aki médiakritikának vagy beszólásnak tekintette az elsõ bekezdésemet, az nyilván tudja mit mondjon erre. Én vagyok e cikk írója, mégsem tudom mit mondjak rá. Megmondom miért: mert nincs abszolút döntnöke annak, hogy az események csak felszíni jelenségek vagy megoldandó problémák. Fõleg azért, mert egyes mûvek tematikailag, ha egyikkel vagy másikkal foglalkoznak, ugyanazzal az eséllyel indulnak a siker útja felé. Adódik a kérdés: azt akarom-e ezzel mondani, hogy az a probléma, hogy nincs olyan valaki, aki az alkotókat idõben figyelmeztetné, hogy rossz ajtón kopogtat, ha a valóságot akarja feltárni? Nem, pont az ellenkezõjét állítom. Egy problémának a felvetése és kezelése egy filmben (vagy bármilyen alkotáson belül) fontosabb, mint az ezáltal kínálkozó megoldásoknak a választéka. Ebben az esetben nincs senkinek szüksége abszolút forrásra, aki megmondaná mivel érdemes foglalkozni, másrészt meg nagy teher esik le a filmesek válláról, egy kisrealista amatõr mozinak is lehet olyan eszmei értéke, mint az Apokalipszis most-nak.


   Eljutottunk egy újabb problémához, az interpretációéhoz. Nem tudom mennyire lehet észrevenni, hogy fázisokban mennyire távolodunk a cím fogalmától, ami a valóságról kéne, hogy szóljon. Az elõzõ bekezdésemet megpróbálom gyermetegen, de remélem, hogy annál hatásosabban illusztrálni: Gedeon elmegy állásinterjúra, mondjuk egy olyan pozíciót akar betölteni, ami azzal jár, hogy házalnia kellene, ezerféle embert kéne meggyõznie arról, hogy az általa kínált termék a világon a legjobb. Az interjún a bizottság infókat kap a fiatalemberrõl, de képzeljük csak magunkat a bizottság helyébe. Ki a valóságos Gedeon? Az, aki mondja, hogy õ ilyen vagy olyan, vagy az az igazi, ahogyan mondja. És ha az infók és a „megtapasztalt” Gedeon egymásnak nem mondanak ellent, akkor mi a biztosíték arra, hogy a terméket is ugyanúgy el tudja adni, mint magát, lévén azzal a szándékkal jött el, hogy elsõsorban magát adja el. Te alkalmaznád õt? Mi az, amire azt mondanád Gedeonról, hogy ez vagy az „valóságos” rajta, benne?


    Az, hogy az igazság (vagy a valóság) odaát van, csak részben igaz. Ezt nem egy transzcendentális kitérõnek szántam, pusztán annyit akartam ezzel érzékeltetni, hogy Gedeonnak a valós haszna a cég szempontjából csak a jövõben derülhet ki. A másik része az igazságunknak abban lakozik, hogy az ifjú Gedeon magáról vélt fontos információi interpretációjából, illetve ennek tapasztalásából alkotunk szubjektivitásunkból eredõen valósnak vélt képet. Amit ezzel mondani akarok az az, hogy a valóság, vagy amit annak hiszünk, az szubjektíven megválogatott, szubjektíven megformált és - természetesen – a másik fél szemszögébõl szubjektíven érzékelt elemek végtelenül bonyolult építészete. Elkövetkezett az igazság órája, be kell vallanom valamit: nincs valóság, csakis az elõzõekben levezetett impulzusok interpretációja. Az, amivel a filmekben foglalkoznak, nem a valóságra derítenek fényt, a dolgok igazi, valódi állására, hanem az interpretátornak a dologhoz való személyes viszonyára. Ez az, ami az interpretátor profilját rajzolja meg, s nem a körülöttünk levõ problémákról tudunk meg elsõsorban valamit, hanem a természetünkrõl. Most, hogy a valóságot a Mikulás és a húsvéti nyuszi kategóriájába soroltam, nyilván tartozok valamilyen kompenzációval, ami elsõsorban amellett tanúskodik, hogy nem vagyok nihilista. Legyen ez mondjuk egy definíció, a valóságé:
 A valóság az ember nagyon nemes, ám néha különösen naiv formát felöltõ szándéka megtudnia magáról és környezetérõl mindent, amit objektíven tudni lehetséges. Ám az objektivitásról sem ártana megjegyeznünk, hogy szubjektív, közmegegyezésen alapuló mértékrendszert takar, amibõl az következik, hogy a legobjektívebb megnyilvánulás az adat, amelyet szükségszerûen interpretálni kell, a mûvészet pedig az interpretáció hogyanjára helyezi a hangsúlyt. Az, hogy igazság sem létezik, nem hiszem, hogy különösebben meglep bárkit is ezek levezetése után. Azt sem hiszem, hogy sokat kéne gondolkodnunk olyan példákon, amelyek a mindennapi felszín „valóságából” építkeznek, és a köznapi élet, a globális események fragmentációjára és ebbõl következõ interpretációs zavaraira mutatnak rá.


   A South Park animációs sorozat összes gyerekszereplõjének már a jelen sztárkultusz a napi intellektuális tápláléka. Gondoljunk csak Mr. Garrison tanító bácsi óráira, ahol a tévésorozatok cselekményeibõl vonja le a gyerekeknek a morális konklúziót. És ott van Eric Cartman, aki Mel Gibson-poszterhez imádkozik és minden elnyomásra hajlamos embert egyszerûen imád. Mindennapi életünk meghatározója a bulvármédia és a reklám, amellyel vagy megtanulunk együtt élni vagy nem. Viccesen hangzik, de ugyanolyan egzisztenciális kérdéssé lett, mint évmilliókkal ezelõtt a felegyenesedés.  A filmmûvészet legnagyobb problémája az, hogy legyen olyan közönsége, amely józanul értékelni tudja õt: ugyanabba a felszíni valóságba sorolja-e be, amely naponta körülveszi, vagy viszonyainak értékelésével intellektuális táplálékot biztosít. Nagy a tét.

 
    A posztmodern „valóságépítészet” már nem nyújt (legalábbis reális kapaszkodó híján) a modernhez hasonló dekonstrukciós pontokat, tehát nem foglalkozik már azzal, hogy „hová süllyedtünk”, hogy viselkedünk, stb. Éppen az ellenkezõje történik: az abszolút moralitás bázisait (például a vallás) alapanyagul véve építi fel ezekhez végtelenül lazán kapcsoló álfikciós elemekbõl. Például a Da Vinci-kód. Vallás plusz ezotéria plusz fikció (meg reklám). Ennek a végeredménye az, hogy fikcióval magyarázzuk meg a jelent, az ember viselkedése fikcióval van megerõsítve, nem pedig úgy, ahogy a régi szép modern idõkben, tudománnyal. Ám ebben semmi különös nem volna – mert ugye õseink is mondákkal határozták meg identitásukat – ha csak néhány lenne belõlük, ami közvetlenül érint minket. Csakhogy nekünk ebbõl jutott tízmillió, ami másik tízmillió elembõl épül, amelyekhez tulajdonképpen semmi közünk nincs.


    A piros kapszulára csak akkor van esélyünk, ha szelektálni tudjuk az alkotásokat, mégpedig nem jó film-rossz film alapján, hanem aszerint, hogy azzal foglalkozik-e, amivel kéne és ezt hogyan teszi, vagy pedig csak a „felszíni építészetet” tarkítja.

Szerzõ: Samuelis László


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-01-05
wazze az Argo,Kontroll az nekem is élmény volt...megrázó...a Hamupintyõke viszont OK.Nekem a Süsü a kedvencem...meg a Vuk.
név: wazze e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-01-04
Há nekem meg élémy az Argo, a Kontroll, meg a Hamupipõke cseh változata amík most is vót a tévébe. Ez így jó? Vagy má nem leszek fejlõdõképes? Ja amúgy szeretk én mást is, de tuggyátok meg, aki direkt hüje, az néha direkt hüje. Nem oj rossz az na...
név: samu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-01-02
bocsanat, Evi, ez a kispal szam engem is bekavart, mert nem tudtam folytatni. Komolyra forditva a szot, altalaban olyanrol irok amit ismerek, ugyh south park forever
név: kispalkedvelo e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-12-31
redbull, pitbull plusz a testem...
név: Évi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-12-31
Mi van?
név: samu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-12-27
tvinpiksz, medmeksz, dandog, betmen...stb,stb
név: Évi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-12-27
Komoly írás. Kíváncsi lennék egyébként, hogy mik azok a filmek, amelyek intelektuális táplálékaid.