[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Végül is ki nyerte meg a háborút? 2.rész

szerző: Kiss László 2014-07-07

 

Végül is ki nyerte meg a háborút? 2.rész

     A "D" nappal összevetve: az oroszok Berlin elfoglalására indított utolsó offenzívájukban 325 000 embert veszítettek szűk egy hónap (április 16-május 8.) alatt a támadó 1 millió katonából. Az orosz-német fronton a küzdelem hihetetlen szinten izzott, ami érthető, egyikük sem várhatott a másiktól semmi jót. Itt érvényesült a leonidaszi "...nincs fogoly!"  Csak egy apró kiemelés, a rendelkezésre álló hatalmas adattömegből: Breslau városához, aki egyáltalán hallott róla, biztos nem köt jelentősebb hadieseményt. Pedig az oroszoknak 60 000 katonájukba került a város bevétele. És hány film készült ezekről a harcokról? 

 

     Sztálin, miután a német támadás következtében egymásra találtak a szövetségesek, folyamatosan kérte a második front megnyitását az angolszász hatalmaktól. Ebből mégis csak akkor lett valami, amikor az oroszok már megfordították a háborút, s a Vörös Hadsereg Lengyelországban volt. Nem tudták korábban, ez volt a magyarázat. Ez, ismerve az USA gazdasági potenciálját, gyenge védekezésnek tűnik. Jegyezzük meg, segítséget nyújtottak azért az oroszoknak. Rengeteg benzint, nemez csizmát, híradós felszerelést, teherautót, s - ami talán a legfontosabb - élelmet küldtek az oroszoknak. Ezen szállítmányok jelentőségét az oroszok le-, az amerikaiak túlbecsülik. Bár területenként változó, de összességében a segítség nem haladta meg az orosz termelés 10%-át, tehát erről is azt mondhatjuk, döntően nem befolyásolta a háború kimenetelét.
 
     A szövetségesek a partraszállás helyszínéül Normandiát választották. Nagyon jó húzás, hiszen a németek nem itt várták. Következésképpen viszonylag gyengén volt védve. De az erősen védett szakaszok is messze elmaradtak a hitleri propaganda által bemutatott képtől. Félig, vagy még ennyire sem készültek el a grandiózus védművek. Ahogy Rommel kinevezése után keserűen tapasztalta, az Atlanti Fal csak a propagandában létezett. Azt is túlnyomórészt tapasztalatlan, frissen behívott korosztályokból, és idősebb, családos, szintén harci tapasztalat nélküli katonákból álló alakulatok védték. Hangsúlyozom, túlnyomórészt, mert akadt azért néhány komoly harci értékkel bíró egység is. Mindenesetre az orosz fronttal összevetve, a nyugati sereg siralmas képet mutatott egy tapasztalt tábornok számára. És még vezetési, stratégiai problémák is akadtak (hova összpontosítsák a páncélosokat). 
 
     Az "Atlanti Fal"-ban 100 német katona jutott egy km védelmére. A szövetségesek 150 000 emberrel támadtak néhány 10 km-es szakaszt. 
És a szövetségesek ráadásként élvezték a meglepetés előnyét is. A németek, számtalan szarvashibát elkövetve, még csak nem is sejtették, mikor, és hol lesz a partraszállás. 
 
    A normandiai partraszállás mennyiben tehermentesítette az oroszokat? Semennyire. A németek a "D" nap után a háború végéig egyetlen komolyabb alakulatot sem vontak ki az orosz frontról. A német hadosztályok csupán 1/5-e harcolt nyugaton. Feltöltést persze ők is kaptak, de hadianyagban nem szűkölködtek a keleten harcolók sem. 
 
    A nyugati hatalmak a "D" nap előtt kiterjedt bombázássál vettek részt csupán a háborúban. Németországra rengeteg bomba hullott, ez igaz, de fő célját, a német hadiipar szétzúzását, egyáltalán nem sikerült elérni. Olyannyira nem, hogy a németek a háború utolsó két évében meg ötszörözték termelésüket. A terrorbombázással százezres nagyságrendű civil áldozatot tudtak produkálni, de ez éppúgy nem törte meg a németeket, mint Anglia bombázása a briteket. (Jegyezzük meg, a terrorbombázást csak az angolok csinálták, az amerikaiak erre nem voltak hajlandók.)
 
    Az USA harcolt még a japánok ellen is, a csendes-óceáni térségben. Viszont Roosevelt egyetértett azzal, hogy a küzdelemben Hitler élvez prioritást, tehát az európai küzdelmekbe való késői beavatkozás a lekötöttséggel nem magyarázható.
 
    A tényekből azt kell látnunk, hogy az angolszász hatalmak kivártak, nyugodtan hagyták, hogy a két diktátor-titán kivéreztesse egymást, s csak a kellő pillanatban avatkoztak be, amikor a legkisebb erőbefektetéssel a legnagyobb politikai hasznot tudják elérni. Mi ez a politikai haszon? Hogy Sztálin nem jut ki az Atlanti-óceánig (egyezmény ide, vagy oda, azért voltak efelől aggályok). Hogy az USA megmenti -magának? - Európa gazdaságilag legfejlettebb részét (itt korábban is sok amerikai befektetés volt). S a beavatkozás ideje, volumene még pont azon a határon volt, hogy némi rásegítéssel hihetővé tette az egyenrangú partner szerepét. 
   Mindez kitűnő politikai, stratégiai érzékről vall. Minden államfő szent kötelessége, hogy kímélje állampolgárait, óvja őket. Ezt tette az amerikai elnök, nem hibáztatható érte.
   
     De azért a háborút az oroszok nyerték meg.
 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :