[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

VI. Értjük egymást-Rozumieme si-Ne intelegem (6. rész) / Gyimesbükki napló

szerző: Kovács Ágnes 2015-07-30

 

VI. Értjük egymást-Rozumieme si-Ne intelegem (6. rész) / Gyimesbükki napló

 

A Rovás VI. képzőművészeti táborának gyimesbükki felvonása, annak is a harmadik napja az esztenán telt. Az esztena havasi legelőt jelent, ahol a gazdák egész nyáron az állataikat legeltetik. Minden esztenán egy-egy fából épített kalyiba található, a legszükségesebb  berendezési tárgyakkal és ellátva a tejfeldolgozás eszközeivel. 

Az esztenák általában több kilométeres távolságokra vannak a falutól, amelyet sokszor lovasszekérrel sem lehet megközelíteni, mert a terep nem engedi. Ilyenkor bizony, gyalog jár ki minden délután a háziasszony, hogy este a házigazdával ellássák az állatokat, megfejjék őket és elbánjanak a tejjel. A gazdák a kalyibában aludnak, majd hajnalban ismét fejés és mehetnek az állatok a legelőre. A háziasszony visszagyalogol a faluba és végzi mindennapi munkáját. Majd estefelé kezdődik minden elölről... Persze, vannak olyan családok, akik egész nyáron kint élnek az esztenán. 

 

Mi olyan esztenára látogattunk el, amelyet meg tudtunk közelíteni lovasszekérrel. Öten-hatan egy szekéren, egy lóval – bizony, megizzadtak a hátasok. Több mint egy órás szekerezés után végre megpihenhettek az állatok, mi pedig még pár száz métert gyalogoltunk és egyszer csak ott voltnk. Irénke néni és András bácsi fogadott bennünket nagy-nagy szivélyességgel. Nagy hirtelen asztalt terítettek a kalyiba melletti „teraszon” és előkerült a finom sajt és orda, házi lekvár, házi kenyér, forrásvíz. Isteni ízek voltak!  

 

 

Irénke néni búcsúzóul jókora sajtot csomagolt nekünk, majd a lovak pihenőhelyénél várt ránk egy szalonnasütés. Fenyegetően dörgött az ég, amikor visszafelé indultunk, s nem is tellett bele sok idő, ránk szakadt az égi áldás. A szekéren bőrig áztunk, de ez is élmény volt, hiszen ez hozzátartozott a naphoz.  

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :