[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

VII. Értjük egymást – Rozumieme si – Ne intelegem / Torockó, Középajta

szerző: Kovács Ágnes, Csobády Beáta, Ulbrik Noémi 2016-07-21

 

VII. Értjük egymást – Rozumieme si – Ne intelegem / Torockó, Középajta

 

Július 8-tól 17-ig valósult meg a Rovás nemzetközi képzőművészeti tábora – idén hetedszer. Ennek első felvonása az erdélyi Torockón és Középajtán valósult meg. Kassáról kb. 500 kilométer az út, ám időben bizony, több mint hét órába is beletellett. Ebben a Rovás általában rekordokat döntöget, mert reggel 9 órai indulás mellett is csak este 20.30 körül érkeztünk meg Torockóra. Persze, az útviszonyok mellett – egymást érik a települések, és átlagban csak 70-nel haladhattunk – késői érkezésünkben az is közrejátszott, hogy a kisbuszunk fékpofái épp Debrecen környékén koptak el annyira, hogy a műszerfal már jelezte a hibát. Egy órát a márkaszervizben vesztegettünk el, egy órát az eltérő időszámítás miatt kellett hozzáadni, a maradék plusz időt pedig különféle benzinkutakban hagytuk, lévén hogy két gyerek is utazott velünk, de a felnőttek sem bírták sokáig megszakítás nélkül az út során elfogyasztott sörök miatt. 

 

Torockón tavaly is és idén is a tábor résztvevőinak egy része a Duna-Házban lakott. Nagy köszönettel tartozunk ezért a támogatásért a Duna–Ház Nonprofit Zrt.-nek. Az együttműködésért cserébe festőink festményekkel és fotókkal hálálták meg az ottlétet (az elkészülés és teljes száradás után eljuttatjuk őket), valamint esti programjaink a helyi lakosság számára is nyitottak voltak.

 

Az unitárius turistaházban is már jó néhány éve visszaháló lelkek voltunk, amiért Csécs Márton Lőrinc tiszteletest illeti a köszönet. 

 

Idén is voltak köztünk vállalkozók, akik a Székely-kőre másztak. Úgy tartják Torockón, hogy aki legalább egyszer nem mászik fel a Székelykőre, az 25 botütést érdemel. Ám aki másodszor is felmászik, az 50 botütést...

A faluséta során megnéztük, áll-e még az 1668-ban épült ház, hol festenek festőink, túráztunk a domboldalra, ahonnan csodás látvány tárult Torockóra és a Székely-kőre. Ámulatba ejtett bennünket a csodaszép természeti környezet, a gondozott, lelegelt domboldalak és élveztük az élet lassúbb ritmusát, amiben ez alatt az 5 nap alatt részünk lehetett.

 

Torockóról és környékéről még több képet itt tekinthetnek meg:

 www.rovart.com/hu/torockoi-idill_3500

 

Sajnos, a szép képek készítését akadályozták a házak előtt álló autók, de hát Torockó már teljesen a turizmusból él, amelyet olykor nehezen is viselnek. Például a nyár elején a szó szoros értelmében lezajlott Double Rise Festiválkor, amikor négy nap leforgása alatt 20 ezren fordultak meg a településen és éjjel-nappal szólt a zene. Jövőre 5 ezerrel még tetéznék  a fesztiválozók számát...

 

A Rovás már másodszor rendezte az erdélyi festőtábor első félidejét Torockón, de korábban az erdővidéki Középajtára menet mindig megszálltunk itt. Az elmúlt évek élményeiről az alábbi linkek alatt olvashatnak, ahol további fotókat is megtekinthetnek Torockóról, erről az Europa Nostra-díjas faluról.  

 

Kapcsolódó cikkek:

www.rovart.com/hu/vi-ertjuk-egymast-rozumieme-si-ne-intelegem-1-resz-torockoi-naplo_3277

www.rovart.com/hu/vi-ertjuk-egymast-rozumieme-si-ne-intelegem-2-resz-torockoi-naplo_3280

www.rovart.com/hu/ertjuk-egymast-ne-intelegem-rozumieme-si-2-resz_3092

www.rovart.com/hu/ertjuk-egymast-rozumieme-si-ne-intelegem-1-resz_2875

www.rovart.com/hu/ertjuk-egymast-ne-intelegem-rozumieme-si_2350

 

 

 

Az alig ezer lélekszámú, túlnyomórészt magyarajkú Torockószentgyörgyre is elkirándult a csapat, pontosabban a falutól két kilométerre levő, Székelykő  Várkő nevű magaslatára, ahol várának romjai állnak. Bár már csak várrom, de így is látszik, hogy ez volt Erdély egyik legimpozánsabb középkori vára. Alulról nézve olyan, mintha megközelíthetetlennek tűnne, azonban nem is annyira megerőltető a túra a vár fokához. 

 

Torockószentgyörgyi vár

 

A vár az Ákos nemzetséghez tartozó Thoroczkay család történetével fonódik össze.

Az Árpádházi királyok idejében a Székelykő gerincén egy királyi vár állt, melynek nyomait ma is fellelhetjük. A királyi várrendszer felbomlása után (az 1240-es években) a vár az Ákos nemzetség kezébe jutott, majd a székelyek betelepítése és Aranyosszék létrejötte után Thoroczkay Ehellös átadta a királyi várat a székelyeknek. Ekkor már állt a torockószentgyörgyi vár, amely menedéket biztosított a várúrnak.

 

A vár lakótornya 1253 és 1272 közt épült, alsó részei 1470 körül. A bástyából már csak egy kis szöglet maradt fenn. A vár déli része a 15. századból való nagyobb helyiségekkel, lovagteremmel, erkéllyel, nagyobb ablakokkal. A belső udvarokkal az akkori viszonyok szerint szinte fényűző kényelmet biztosított lakóinak.

 

Az 1514-es parasztfelkeléskor a vár a Thoroczkay család birtokát képezte. A parasztlázadás során a várat feldúlták, felégették. 1516-ban Thoroczkay Ferenc új adománylevelet kért birtokaira arra hivatkozva, hogy oklevelei elégtek. Ez az a bizonyos adománylevél volt, amelyben Torockó bányaváros lakossága és a bányák is benne foglaltattak, és ami miatt Torockó város lakói a Thoroczkay családdal 300 éven át perlekedtek: az adománylevél ugyanis szolgasorsba taszította őket.

Ezt követően a várúr a nyugati oldalon a várat megerősítő falakat építtetett.

A Thoroczkay család a Rákóczi-féle felkelést is támogatta. Emiatt viszályba került az osztrákokkal, és Tiege csapatai megtorlásul 1704-ben megostromolták és elfoglalták, majd felrobbantották a várat. Ezt a pusztítást a család már nem hozatta helyre, leköltöztek a faluba udvarházakba.

A torockószentgyörgyi vár a 18. századra elveszítette addigi őrző-védő szerepét.

 

 

/Forrás: http://erdely.utjaim.hu/torockoszentgyorgy.html/

Fotók: Kovács Oszkár

 

 

 

 

 

Öt nap elteltével táborunkat áthelyeztük Középajtára. A Székely Hírmondó is tudósított rólunk:

http://www.hirmondo.ro/web/index.php/ajanlo/79623-Kipakoltak-mvszek.html#.V49mIondWEE.facebook

 

 

 

 

Kirándulás Törcs várába, Barcarozsnyóra, Brassóba

 

Az erdélyi táborba rendszeresen visszajárók többnyire már látták a betervezett kirándulási helyszíneket, ám mindig akadnak köztünk olyanok, akik először töltik velünk az időt a Székelyföldön. Köztük Ulbrik Noémi is, aki Törcs várában és Barcarozsnyón tett látogatását az alábbiakban foglalta össze eképpen:

 

Július 13-án Brassó felé vettük az irányt. Első megállónk a törcsvári kastély (Castelul din Bran) volt, melyet a 15. században állítólag Dracula gróf (Bram Stoker ír szerző vámpírfigurája), vagyis Vlad Tepes lakta. Minden bizonnyal ez a legenda tette a törcsvári kastélyt Románia egyik leglátogatottabb várává. Jelenleg a kastély vármúzeumként működik, ahol elsősorban a román királyi család emléktárgyaiból létrehozott kiállítást tekinthetik meg a látogatók. Bár engem személy szerint nem zavart, hogy a kiállított emléktárgyak többsége valószínűleg csak utánzat, a többiek nem voltak kifejezetten meghatva a kiállítástól. Hozzáteszem, ez valamilyen szinten érthető is, ugyanis a legtöbb teremben csak német, román és angol nyelven voltak olvashatóak az információk a kiállított tárgyakról (magyarul csak a bejáratnál, ahol a belépőjegy ára helyett "kamatláb" volt kiírva. Hát igen, a Google se tévedhetetlen. 

Szóval, visszatérve a kastélyhoz, engem talán jobban zavart a szervezetlenség, az, hogy a látogatókat folyamatosan engedték be, figyelmen kívül hagyva a kastély befogadóképességét, így időnként olyan érzést keltett az egész, mintha több ezer hangya rohangálna le-fel egy hangyabolyban. A legnagyobb csalódást talán mégis az udvar közepén található, bebetonozott aljú kút váltotta ki, amely megfosztotta a babonásokat a szerencsét hozó pénzérme csobbanásának hangjától. 

Összegezve a törcsvári élményeket: maga a kastély épülete mesébe illő, a kilátás gyönyörű, a szobák berendezése és a kiállított műtárgyak a kevésbé igényesek számára (lehet, hogy én is közéjük tartozom?) emlékezetes, bár a vármúzeum vezetősége gondolhatna a több nyelven történő tájékoztatásra és a látogatók biztonságára is. Ugyan a törcsvári kastély nem a legeredetibben berendezett kastély és magas fokon megy a parasztvakítás, ennek ellenére, aki arra jár, annak egyszer érdemes megnéznie. Én pedig kihúzhattam a következő pontot a bakancslistámról :)  

A következő megálló a barcarozsnyói vár volt. Mielőtt felsétáltunk volna a várhoz, úgy döntöttünk, hogy megebédelünk. Bár a felszolgáló pincér itt sem beszélt magyarul, de legalább angolul megértettük egymást. Az ő tanácsára vegülis úgy döntöttünk, hogy a várhoz vezető utat gyalogosan tesszük meg, nem pedig a traktorokkal vontatott kocsikon. A vár alatti erdős részen egy kiépített DinoPark várta az érdeklődőket, melyet időszűke miatt kihagytunk. Követve az utat felértünk egészen a várromhoz, melynek a közvetlen környezete hagy némi kivetnivalót: benőtt, rendezetlen ösvény, szemét, információs táblák hiánya... Így történhetett meg az is, hogy a várba vezető bejáratot elsőre nem is találtuk meg. A véletlen szerencse, illetve kis ügyeskedés folytán négyünknek sikerült ingyen belépőjegyekkel bejutni a várrom falai közé, hogy ha arra a pár percre is, körbejárhassuk a megrongált erődítményt. Mivel semmilyen információt nem találtunk a vár történetéről, egyedüli forrásként a Manyika nénitől (Berszán Margit középajtai tiszteletes asszony) kapott A4-es papírokra kinyomtatott tudnivalók szolgáltak, mely szerint a XV. században épült vár a későbbiekben Báthory Gábor fejedelem nevéhez is köthető. A történelem során többször is megtámadták az erődítményt, végül 1718-ban az elszállásolt németek felgyújtották a várost, melynek során a vár is leégett. 1802-ben a megmaradt falakat, épületeket erős földrengés rongálta meg. Bár néhányat közülük sikerült helyrehozni, az erődítmény nagy része megmaradt romnak. 

Rozsnyóról aztán Brassópojánára indultunk, amely Románia egyik leglátogatottabb üdülőközpontja. Mivel nem maradt sok időnk a “kimenőből”, és még Brassóban is meg akartunk állni, ezért csak egy gyors kört tettünk, és indultunk is tovább. 

Brassóban csak egy rövid megállót sikerült beiktatni, így úgy döntöttünk, hogy Erdély legnagyobb templomát, a város főterén elhelyezkedő Fekete templomot nézzük meg. Az impozáns épület a 14–15. században épült, 88 m hosszú, 22 m széles és 65 m magas gótikus épület. A nap meglepetése talán az volt, amikor a templom bejáratánál egy fiatal srác felajánlotta, hogy körbevezet minket a templomban. Bár kissé törte a magyart, igyekezett minden kérdésünket megválaszolni. Tőle tudtuk meg, hogy a Fekete templom miért kapta ezt a jelzőt (1689-ben a Habsburgok felgyújtották a várost), hogy több mint 100 darabból álló török szőnyeggyűjtemény található itt, melyeket kereskedők adományoztak a templomnak, továbbá a templom legismertebb freskója 1476-ból származik, melyen Mária és a kis Jézus, Szent Katalin és Szent Borbála látható. Említést érdemel a 3993 sípból álló Buchholz orgona is, amelynek tisztítására 5 évenként kerül sor, és akár több hétig is eltart. Aki tehát Brassóban jár, a Fekete templom a kötelező látnivalók közé tartozik.

 

 

 

 

 

 

Kirándulás Gyimesbükkre

 

Középajtai tartózkodásunk alatt egy kisbusznyi ember kirándulást tett Gyimesbükkre, a Rákóczi-várhoz és a 30. számú őrházhoz. Az utazásról Csobády Beáta számolt be:

 

Gyimesbükk a történelmi Magyarország ezeréves határánál fekszik. Ezen a helyen hagyja el a Tatros folyó Erdélyt és lép át Moldvába. 

 

A gyimesi hegyeket az 1600-as években még őserdők borították. Aztán a 17. század vegétől kezd benépesedni Gyimes völgye. Az itt elők nagyrészt önellátóak voltak, állatokat tartottak, méhészkedtek. A természeti viszonyok nem kedveztek a mezőgazdaságnak, ezért a búzát, paprikát, kukoricát cserekereskedelemmel szerezték be. Az 1800-as évek végén adták át az Erdélyt Moldvával összekötő vasútvonalat, aminek köszönhetően Gyimes része lett az országok közötti kereskedelemnek. Az itt élő csángók, ami vándort jelent, megismerkedtek a pénzzel és egyre többen vállaltak munkát, feladva az önellátó életmódot.

 

A 2011-es népszámlálás szerint Gyimesbükkön 5064 ember él. Ebből 2290 román, 2619 magyar, 98 roma, 3 cigány, 2 ukrán, 27 csángó, 23 egyéb, 2 nem vallotta be. Érdekesség viszont, hogy az összlakosságból 3069-en magyar anyanyelvűnek vallották magukat, ami azt jelenti, hogy 295 románnak magyar az anyanyelve.

 

Gyimesbükknek sok látnivalója van: a Rákóczi-vár, a kontumáci anyatemplom, a szükségtemplom, a nagytemplom, a kontumáci temető, a nagyállomás, a Bilibók-tető, az őrház. Ide lehetne sorolni a Deáky-panziót, a benne található faragott szoborkompozíciót, amelyben Szent István felajánlja a Szent Koronát a Boldogságos Szűzanyának, továbbá a Vitéz Sebő Ödön emlékére állított kopjafát, az Összmagyarság Történelmi Emlékhelyét, a Wass Albert és II. Rákóczi Ferenc gránitba vésett szobrát. 

 

A Rákóczi-várat Bethlen Gábor építette 1626-ban. A vár tulajdonképpen egy őrtorony, megfigyelőhely volt. Több tízezer turista látogatja meg a várat évente. Jelenleg az újjáépítésére készülnek. 

 

Gyimesbükkön található a Magyar Királyi Állami Vasutak legkeletibb, 30. számú őrháza, melyben most már vasúttörténeti kiállítás látható. Ez az épület pár éve még elhagyatottan, beszakadt tetővel állt a Rákóczi-vár tövében. Deáky András kezdeményezésére és a támogatásoknak köszönhetően sikerült felújítani. 2008. május 11-én került sor a megújult őrház avatására. Az ünnepségen több mint negyvenezer ember vett részt. A szervezők elmondása szerint, álmukban sem gondolták volna, hogy ennyi ember kíváncsi az eseményre. Ezen a napon futott be a határhoz a magyar koronás címeres felújított 017-es Nohab mozdony. Az ottlévők visszajelzései szerint, olyan érzéseket tapasztaltak meg, amelyeket nem lehet szavakba önteni, mindenki szemében könny csillogott. 

 

Felemelő élményben lehet itt részünk, ha meghallgatjuk Deáky Andrást, aki beszél a környékről, az itt élőkről, jó és rossz élményekről, a csángók és a magyarság sorsáról. Ugyanitt részesei lehetünk egy fantasztikus bemutatónak, melyben felcsendülnek a csángó dallamok és megtanulhatjuk a helyiek táncát. 

 

 

Az ide utazó embert elsősorban a táj mesebeli szépsége ragadja magával. Olyan varázsa van a helynek, amit képekben és szavakban nehéz érzékeltetni. Nyugalmat sugároz a táj, barátságosak az emberek, aminek köszönhetően mindig visszavágyik az ember. A természeti tájhoz társul a történelmi környezet és ez a kettő minden magyar szívét megdobogtatja. 

 

 

 

 

 

Medvekaland a Szent Anna-tónál

 

Azok számára, akik végigolvasták beszámolónkat, jutalmul osztozzanak velünk medve-élményünkben. Nem első eset, hogy a Szent Anna-tónál medvéket láttunk, viszonylag közelről. Viktorunk egyenesen szembetalálkozott az egyikükkel a kápolnánál - szerencsére mindketten annyira meglepődtek, hogy az egyik jobbra, a másik balra futott. 

 

Kovács Oszkárnak sikerült lencsevégre kapnia a közel merészkedő medvéket. Az élelmiszer hulladék vonza őket az emberek közelébe, hiszen ez könnyű eleségszerzést jelent. Íme az idei medvefotók, a link alatt pedig az öt évvel ezelőttieket tekinthetik meg szintén a Szent Anna-tónál: https://www.rovart.com/hu/ertjuk-egymast-ne-intelegem-rozumieme-si_2350

 

 

 

 

Keresd a medvét!

 

Július 25-től vár ránk a Rovás tábor második felvonása. A jabloncai beszámolóig jó olvasást és kellemes nyarat kíván a Rovás csapata és a Rovart. 

 

Végezetül egy játék: keresd a képen a medvét!

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :