[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

természet

 

MMA irodalmi

 

Hadifogoly

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

VISSZA CASABLANCÁBA

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2005-02-03

AdriCasablanca, számomra a titokzatos Marokkó, Észak-Afrika, az Atlanti óceán, a közeli Gibraltár, amit az ókorban Héraklész oszlopaiként emlegettek, a Magas-Atlasz hatszáz kilométernyi hegygerince, meg a Szahara homok-óceánja... A föníciai és a római múlt, a francia hatás, az arab és a berber hagyományok, a mohamedán mûvészet és kultúra. A múlt, ami jelen van.


ELÕSZÓ
Elõször talán a filmes élmény volt. Aztán Rejtõ Jenõ légiós történetei...

Rick és Ilsa"1942. A nácik már szinte egész Európát leigázták, aki teheti, menekül Amerikába. A menekülõk egyik központja az észak-afrikai Marokkóban lévõ Casablanca. A város parancsnoka Renault kapitány, egy nõcsábász, korrupt hivatalnok, aki lepaktált a németekkel. Casablanca szíve pedig Rick lokálja. Rick egy kétes múltú amerikai, aki Párizsból érkezett ide hû barátjával, Sam-mel, a zongoristával. Egy napon érdekes pár bukkan fel a lokálban. László Viktor, az antifasiszta ellenállási mozgalom vezetõje, aki nemrég szökött meg egy német fogolytáborból, valamint felesége, a szépséges Ilsa..."

Ki ne ismerné a filmtörténet e híres alkotását, sokak kedvencét, a magyar származású Michael Curtiz remekét (aki bár Hollywoodban lett világhírû, életmûvének nagyobbik részét Európában forgatta; eredeti nevén Kertész Mihály, a filmcsak Magyarországon 38 filmet rendezett és több tucat produkcióban játszott)...
Vajon kit nem furdalt a kíváncsiság, hogy milyen is az a "tiszta ház", amirõl a nevét kapta Dar-el-Beida városa Marokkóban, és ugyan MIÉRT nevezték el így a rómaiak? Vagy talán nem is a tiszta, hanem az "üres" a kifejezés helyes megfelelõje? Esetleg a napfényben vakítóan ragyogó "fehér" épületrõl szól..?
Minden esetre nem Rick kocsmájáról.
De egy ház története szólhat olyan sok mindenrõl... Szólhat családról; uralkodó-ház esetében már egy néprõl, egy országról…
Papp Adrianna barátunk utánanézett néhány MIÉRT-nek a helyszínen…
2005. Az amerikaiak már szinte az egész világot felszabadították…

                                                                                             (Szabó Ottó)

VISSZA CASABLANCÁBA


Kaland

az óceánMindenki bolondnak nézett minket, mikor bejelentettük, hogy január derekán autóval utazunk Londonból Marokkóba. Én viszont izgatottan vártam az indulást. Ilyet még nem csináltam. Tudtam, hogy csalódni nem fogok, hisz ismeretlen dolgokkal szemben semmilyen elvárásaim nincsenek.

Dóverig simán ment minden. Újra megállapítottam, hogy bizony szépek a dóveri fehér sziklák, és a kompra is egy-kettõre feljutottunk. Az alkalmazottak mintha még kedvesek is lettek volna. Senkit sem érdekelt, hogy mi van a csomagtartóban.
    
A kompon sokszínû társaság lebzselt Az alkoholista családapától a tizennégyéves leányanya-jelöltig mindenki ott volt.
plakátMár szürkült, mikor kikötöttünk Calaisban. Pillanatokon belül az autópályán száguldottunk. Másfél óra múlva kiderült, hogy rossz irányba. A következõ három óra feszült hangulatban telt, de végre megérkeztünk Le Mans városába, ahol az éjszaka hátralevõ részét, valamint a következõ napot töltöttük barátainknál.

Már akkor éjjel feltûnt egy kísértetiesen monumentális épület, mely a város fõtere feletti dombon terpeszkedett. Nem volt kivilágítva, így még rejtélyesebbnek tûnt. Kíváncsian vártam a reggelt, hogy kiderüljön, mi is az. És megtörtént a csoda! Én annak hívom azt az érzelmi sokkot, ami olyan erejû pozitív energiát szabadít fel, hogy közben az örömtõl a sírás fojtogat. Ez leggyakrabban akkor fordul elõ, mikor váratlan gyönyörben van részem. Ilyen volt a le mans-i Saint Julien katedrális. Tízéves emlékek közt kutatva rémlett, hogy az egyetemen tanultunk róla. A gótikus építészet egyik gyöngyszeme. Építészeti különlegesség. A fõhajó külsõ falát sok
(nem számoltam meg, hány) szélesen kiugró, két-két kis toronyban végzõdõ pillér támasztja. Ezek nem tömörek, hanem üregesek, mintha csúcsíves ablakok formáit Ingridvágták volna ki belõlük ollóval. Ez a cifraság megtöri az épület tömbszerûségét, és ezernyi kis tornyával olyan, mintha az egész templom egy aprólékosan kidolgozott brosstû lenne. Emiatt az épület alaprajza kívülrõl nézve szinte meghatározhatatlan, de éppen ez teszi oly megfoghatatlanul lenyûgözõvé. Hisz az emberekben mindig a megmagyarázhatatlan, behatárolhatatlan jelenségek keltik fel a legnagyobb érdeklõdést. Akaratlanul is vonzódunk hozzájuk. Van, akiknek egész életüket ez az eszme vezérli. A templom belsõ elrendezése is bonyolult, nekem. Mintha egymást keresztezõ két fõhajója lenne, melyek közül az egyiknek van két mellékhajója. Pazar monumentalitás!! Nem akarom szócsépléssel tönkretenni. Leírni úgysem lehet.
A Saint Julien katedrálist az ó Le Mans városkája öleli körül. Érintetlenül megmaradt épületek, sikátorok. És ez nemcsak kirakat a turistáknak. Itt igenis laknak még emberek. És nincs minden kapualjban étterem vagy kocsma. Tömény romantika. Tudnék itt élni.

fehér házakLe Mans egészében kissé ütött-kopottnak tûnt London mellett, és emlékeztetett a mi Kassánk kevésbé tetszetõs részeire. Szocialista szagú megoldások sora. Nem véletlenül, hisz Franciaország politikája eltér az angolokétól. Nem csillog-villog ugyan bódítva a jónépet, de valódi. Emberarcúbb. Minden cinizmus nélkül. Itt a kapitalizmus nem darálta még be az érzelmeket, és a szocialista eszméket ,,a jóból is megárt a sok''-alapon alkalmazzák. Mióta anyu megtanította velem a történelem tankönyvbõl hiányzó részeit, nem lelkesedem túlzottan semmilyen franciaság iránt. De el kell ismerjem, hogy stílusérzékük, az esztétika iránti érzékenységük utolérhetetlen. És végérvényesen behozhatatlan a steak-zabáló nemzetek által.

A francia táj szépségeit sajnos nem tudom méltatni, mert éjfélkor indultunk tovább, ám az, amit a kivilágított városokból láttam, nagyon hangulatosnak és barátságosnak tûnt.

Casablanca1Reggel hatkor alig vettük észre, hogy átsuhantunk Spanyolországba. A határátkelõt csak egy kis európa uniós tábla jelezte. Fenyegetõen sötét hegyláncon vezetett tovább az utunk. Csak sejtem, hogy azok a Pireneusok voltak. Kb. nyolckor virradt meg. Észak-Spanyolországról ki merem jelenteni, hogy 140-nel száguldó autóból nézve: csúnya. Mintha honatyáik be akarnák bizonyítani most és mindenkorra, hogy náluk is vannak gyárak, autópályák és lakótelepek! Minden tömbszerû és sok. A spanyol barokkra jellemzõ túldíszítettség bizonyára a szomszédban készült. De vigaszdíjnak ott volt a vakító napfény. Mert a franciáknak csak zuhogó esõre tellett.

Madrid egy nagy fakó varangyos békára emlékeztetett. A látvány igazságtalanul negatív, hisz a fotókon csodálatosnak tûnik, és ezt egybehangzóan állítja mindenki, aki ott járt. Ezt követõen, mintha ugyanazt a tájképet néztük volna három óra Casablanca2hosszat. Abszolút unalom. Nem lehet leírni ezt sem. És aztán megint megtörtént a csoda! A hispánok észbe kaptak, és elõvették a pult alól a finom portékát. Volt ott minden: gyönyörû hegyek, villák, naplemente pálmafával! Igen, tudnék itt élni. Már értem, hogy a dél-spanyolok miért tartják magukat különálló nemzetnek.

Este kilenckor Algeziras kikötõjébe értünk. Az egész dokk mennyei fényárban úszott. Az ilyen helyeket csak alkonyat után érdemes látogatni. Közben felgördültünk a kompra, mely Tangerba, a legészakibb marokkói kikötõbe úsztatott minket. De ez már egy másik fejezet.

A király és a vámtisztviselõ

A tangeri kompra jóval többe került a beugró, mint a dóverire, és ezzel ellenkezõleg, jóval kopottabb is volt. Samad azt mondta, hogy az arabok megérdemlik, hogy kizsákmányolják õket, mert sosem képesek összefogni, és kiállni magukért. Korrupt mind, ahol egy van. És ha egy nemzet saját magát nem respektálja, hogy várja el másoktól a tiszteletet. Szívbõl átéreztem saját népe iránti keserûségét.

Casablanca3Míg az olcsó, de luxus komp idõben elindult Dóverbõl, addig a drága, de kopott komp két óra késéssel úszott ki Algezirasból. A látvány viszont, ha mindenért nem is, némi bosszúságért kárpótolt. Millió fény a parton, a pálmafák felsejlõ sziluettjei és a langyos szél meghozta az ember kedvét.

Hajnali kettõkor értük el Tangert. Illúziórombolásként elmondom, hogy a világklasszis Casablanca filmet itt forgatták. Így elsõ látásra a város megérdemelten lett híres. Ugyan hangulata teljesen eltér Casablancáétól, de van valami nagylelkûen barátságos a fehér, magas homlokzatú épületekben. Mindig, mikor kellemesen megborzongok egy hely szépségétõl, úgy érzem, mintha már jártam volna ott valamikor.
Míg ezen tûnõdtem, a marokkói vámosok karmaiban találtuk magunkat. Gyerekkori emlékek jöttek elõ, mikor Lengyelországból hazajövet fogalmunk sem volt, hogy miért nem mehetünk tovább, mit akarnak, és meddig tartanak még a határon bennünket. A káosz olyan méreteket öltött, hogy maguk a vámosok sem tudták, hogy mi folyik. Samad felvilágosított, hogy ez egy szervezett rendetlenség. Erre Casablanca4szükségük van a vámosoknak, hogy alkalmuk adódjon felvenni csúszópénzt. Az utasokat pedig bizonytalanságban kell tartani, mert így hamarabb kétségbe esnek, és megadnak bármit, csak engedjék õket tovább.
Voltak, akik könyörögtek, hogy ne kelljen mindent kipakolniuk az autóból, mások fenyegetõztek, miközben Mercédeszek sora húzott el mellettünk.
Végül húsz angol fontunkba került, hogy egy óra ok nélküli várakozás után folytathassuk utunkat. Utána sem akartam számolni, hogy egy vámosnak hány autó megy át a keze alatt naponta. Samad szerint nincs értelme bepanaszolni õket a felettesüknél, mert az tanítja erre a beosztottjait, ezzel kiegészítve a fizetésüket. Így nem nehéz kitalálni, hogy miért szorul kiegészítésre az a fizetés.

Casablancáig utunk problémamentes volt. Reggel nyolckor meg is érkeztünk Samadék házába, mely a város szívében, a 70-es években épült szerényebb villanagyedben van. Anyukája házisütésû kenyérrel és egyéb finomságokkal várt minket. Aztán lepihentünk, hisz az elmúlt két nap alatt összesen hat órát aludtunk.

Casablanca5Gyönyörû verõfényes nappalok következtek. A januári húsz fokhoz könnyen adaptálódtam. Ezért az esti lehülést nehezen viseltem. Itt a házakban, meg egyáltalán semmilyen középületben nincs fûtés. Elmondhatom, hogy annyit még sosem fagyoskodtam életemben, mint most Afrikában.

Sam szerint Marokkóban az embereknek három dolog fontos: étel, legyen fedél a fejük felett és parabola antenna. Míg ez mind megadatik nekik, nem lesz itt semmiféle felkelés. Hiába úgy tûnik, hogy sok itt a pórnép, és nagy a különbség szegény és gazdag között, de kaja van bõven, és itt minden gyümölcs megterem. Így csak panaszkodnak, de semmit sem tesznek életük jobbulása érdekében.%


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: adriana e-mail: adriana rovart-gallerie dátum: 2005-03-18
lalalaa