[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Vladimír Boudník

szerkesztette: Fecsó Szilárd, 2006-10-07

BoudnikA Megyesi kiállítással egyidõben nyílt meg a tárlat Vladimír Boudník grafikáiból, melynek a Löffler Béla Múzeum adott helyet Kassán.


happening

experimentális grafika 1

experimentális grafika 2

experimentális grafika 3

experimentális grafika 4

experimentális grafika 5

Boudník

Egy hónappal a kassai kiállítás elõtt a Pozsyonyi Városi Galériában /Pálffy-palota/ volt látható az anyag. Ez a kiállítás csak annyiban szokatlan, hogy a múzeum eddig a kortárs mûvészeten belül, fõleg napjaink mûvészeti irányzataira összpontosított. Az 1968-ban tragikusan elhunyt képzõmûvész grafikái és fotogrammái mégis beleillenek ebbe a koncepcióba.

Töredelmesen bevallom, eddig csak nagyon felületesen ismertem Boudník munkáit. Talán egy-két alkotását láttam valamelyik prágai "szûk utcás" kisgalériában, de nem ismertem sem  munkáinak hátterét, sem az életét, sem a felfogását a mûvészetrõl. Pedig ha figyelmesen megnéztem volna a grafikák keletkezésének idõpontját, az valószínûleg elárulja, hogy a Csehországban nagyon ismert képzõmûvész Joseph Beuys-ék és Pollock-ék elõtt, vagy velük egyidõben - de mindenféleképpen tõlük függetlenül - jutott el egy új mûvészi felismeréshez, amit õ úgy nevezett: explozionalizmus.

A Boudník által életre hívott felfogást cseh informelként is emlegetik. Tulajdonképpen egy olyan tudatos és természetes reakció adja szerintem az alapját ennek a - maga korában új - mûvészeti felfogásnak, amely a második világháború után mindenbõl - eszmékbõl, mûvészetbõl, sõt még az emberbõl is kiábrándult mûvész-ember felfogását tükrözi. Számomra így érthetõ, megmagyarázható az a mûvészeti felfogás, amelyben Boudník eljut a nonfiguratív, "teljes" absztrakcióig.

A II. világháború után nagyon sok képzõmûvész esetében megfigyelhetõ ez a szemléletváltás, elsõsorban a nyugat-európai országokban. 1948 után a szocialista blokk országaiban egy újfajta "kulturális forradalom" megy végbe, mely a szabadon gondolkodó, kötöttségektõl mentes egyéniség számára elfogadhatatlan volt - ma is az. Alig tért magához a világ a háború után, a küszöbön már itt volt egy másik erõszakos eszme, kliséivel és sablonjaival.

A kiállítás címe: Avantgárd és underground között. Találó. Már csak azért is, mert Boudník alkotásai mindkettõt képviselik, de tulajdonképpen egyikbe sem tartoznak igazán bele. Boudník explozionizmusa - Zdenek Primus mûvészettörténész szerint - abból a felismerésbõl ered, miszerint az embert, az egyént nem lehet elkülöníteni a mûvészettõl. A mûvészet az élet része, és ha ez így van, abban az esetben jelen van mindenhol, még az elhagyatott, magányos tûzfalakon is.

Az ötvenes évektõl folyamatosan az utcákat járja, és közönség elõtt magyarázza elméletét, rajzol a falakra. Ezzel Csehországban õ az elsõ, aki a happening eszközeivel az "utcára" viszi a képzõmûvészetet. Egyes monográfia írói szerint több mint 200 akciót valósított meg Prága és más cseh városok utcáin. Természetesen mindez grafikáival, festményeivel, manifesztumaival és verseivel együtt alkot kerek egészet. Nem tudom, hogyan reagált az akkori hatalom erre, és a hasonló  mûvészeti koncepciókra, mindenesetre a mûvészetekben minden olyan megnyilvánulás tiltott vagy cenzúrázott volt, mely nem volt átlátható, hagyományos módon értelmezhetõ, így fennállhatott a veszélye annak, hogy esetleg kommunistaellenes "megnyilvánulásokat" tartalmazhat. A hatalmon lévõk félnek minden olyan új dologktól, amelyeket - talán saját korlátaik miatt - nem tudnak értelmezni, vagy eleve félreértelmezik.

Talán így ragadható meg számomra Boudník esetében az underground kifejezés, de messzemenõ következtetés lenne az is, ha azt állítanánk, hogy õ volt a földalatti mozgalom képviselõje. Sajnos, ilyet is gyakran láthattunk /vagy láthatunk/, amikor a hatalom már nem tud mit kezdeni az egyéniséggel, mert az már rég túlnõtt rajta, így elpusztítani sem tudja - akkor már csak egyet tehet, sarkítva bebizonyítja róla, hogy az az "õ embere". Mint ahogyan Adyról és József Attiláról is bebizonyították, hogy a legnagyobb kommunista költõk, és az irodalomórákon döntöttük a tõkét siránkozás nélkül. Mert hát ilyen is van.

Most, hogy kicsit jobban megismertem Vladimír Boudník mûvészeti koncepcióját úgy gondolom, mindenféleképpen benne van a félreértelmezés lehetõsége is, ezért szükségesek bizonyos háttérinformációk, hogy ne vigyen bennünket tévútra az a "szabadság", amellyel az alkotásokat mindentõl függetlenül értelmezhetjük. Grafikái sokkal inkább egyfajta magánmitológiába tartoznak. Talán az omladozó falakat, málló vakolatokat idézõ grafikai colorizmusa az, amely ezt a hangulatot megidézik, de az is lehet, hogy sokkal inkább didaktikai jellegû - "találja meg mindenki akár a környezetében, akár a málló tûzfalakon azt a szépséget, melyre azt mondhatja: ez már mûvészet, mert a felismerés sokszor hasznosabb, mint egy bekeretezett kép."


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :