[kapcsolat]   husken

mamü

 

horrorvacui

 

bojarcuk

 

mizsák

 

Géresi

 

Karácsony nagyinál 2019

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Volt egyszer egy november...

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2007-11-16

PrágaVolt egyszer egy havas, hideg, fázós november. Volt benne mégis hevület, valami tisztaság, valami, amire jó rágondolni, ami még megmelenget kicsit. Pedig keserû a szájíz, de sokszor keserû....


És megnyílnak az idõk kapui...


Havel esküszik...


Dubèek a Letnán


az eltûnt ikonok...


valami összetartott akkor


Prága óváros itt történtek a dolgok


Gyõz-e az igazság?

Megszépítõ emlékezet, az eufória édes mámora, az európaiságra való nyitó rácsodálkozás, kiáltozás a világ felé, hogy itt vagyunk, megint levegõhöz jutottunk.

Boldogság, ismeretlen emberek kézfogása, barátságos rendõr, elpucolt elvtársak remegésének képzeletbeli látványa, annyi felszabadult energia, amennyi képes csillagpályákat kifordítani. (Az ötágú vörös csillag esetében sikerült is.)

Néhány hét, nap, óra boldogsága után pedig keser kiábrándulás, a semmibõl elõbukkanó szalonforradalmárok és hirtelendemokraták, állandóan a pluralizmus szót köpködõ neoszélhámosok, bevadult szélsõségesek, fenyegetõ radikálisok, meg a kevés megmaradni tudó, dolgozni akaró igaz ember, akik mellett ott bûzölög a felgyülemlõ kosz és a lelki – szellemi kloákák mélyérõl kibugyanó szenny!

 „... úgy átnõttem a forradalmon, mint teveszaron át sivatagi kaktusz...“ Kiparcelláztuk a lelkünk, s ma már kikkel valaha el tudtam képzelni egy rendszerváltó tribünön a kiállást, ma még csak beszélni sem beszélünk egymással. Hamis, hazug, álságos, durva, kimért és hideg világot kaptam az eufóriára orvosságnak, kesert, állástalanságot, kiszolgáltatottságot, félelmeket. Mégis megérte? Mégis megérte! Hogy valaha megértem-e az egész folyamat, a rendszer háttérbõl való irányításának módját, már nem is remélem. Megnyílnak egyszer az idõk kapui, másként nézhetek mindenre, mit tettem, gondoltam, éreztem egyszer valaha.

„Pravda ví»azí! – Gyõz az igazság!“  - hát persze, majd, majdan egyszer, talán.... Mi az igazság???


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-11-20
Kösz Zoli, látom, te megértetted, mi bánt...
név: Hanesz Zoltán e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-11-20
Akkor november nem voltak zárt kapuk, minden megnyílt, az idõ magábaölelte a lélet. Az ilyesmi nem tarthatott sokáig. Az élet ismét kivetette magából a kényelmetlen igazságokat. Nehéz beletörõdni. Vigasz talán nincs, csak az élmény maradt, hogy volt egyszer, mikor egy régen kísértõ rém kiûzetett. Persze idetelepedett egy másik, kísértetek nélkül úgy látszik nem megy. Nyilván unatkoznánk.