[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Wang Shu

szerző: Václav Kinga 2012-09-06

 

Wang Shu

 

Bátran konstatálhatjuk, hogy a Pritzker-díj zsűrije az utóbbi három évben igyekszik mellőzni az internacionális irányzatokat az építészetben, s olyan alkotókat díjaz, akik saját, született környezetükben alkotnak egy olyan helyspecifikus koncepció keretein belül, amely munkáiknak sajátos ízt kölcsönöz. Ellensúlyozni szándékozik ezzel a globalizáció uniformizáló hatását az egyes építészeti struktúrákra. 
Ennek jegyében a 2012-es Pritzker-díjat Wang Shu kínai építésznek ítélték.
 

Wang Shu több szempontból is inspiratív alkotó. Kezdjük rögtön az ars poeticájával, amelynek érdekessége főleg az, hogy az építészetre nem mint önmagába forduló művészeti irányzatra tekint, hanem mintegy kívülről szemléli azt. Önmagát sem mint építészt, hanem mint mesterembert aposztrofálja (tudni kell, hogy mielőtt építész lett, sokáig tanoncként dolgozott, és az építészetet ma is részmunkaidős foglalkozásának tartja). Ez a szemléletmód jellemzi az 1997-ben alapított építészirodáját is, az Amateur Architecture Studiót.

Már maga a névválasztás is tudatos fricska volt a hivatalos, ún. „professzionális” kínai építészetnek, annak lélektelensége miatt. Wang Shu szerint ugyanis pont ez a lélektelenség eredményezte például azt, hogy a Kínában az utóbbi időben zajló építészeti fellendülésnek több fontos történelmi struktúra esett áldozatul. 
 

Egy másik olvasatban az amatőr elnevezést tulajdonképpen egyfajta szimbólumként kell értelmezni. Wang Shu a saját hitvallásában leírja, hogy szemben a professzionális építészet megkötéseivel, pont az egyfajta amatőr hozzáállás tud olyan spontaneitást adni az alkotásnak, amely felszabadult építészeti koncepciókat és formákat eredményezhet. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy meg tudja őrizni az építészet humánus jellegét, s közelebb tudja hozni az épületeket egyszerű és triviális, kicsi életünkhöz, amely szerinte sokkal elementárisabb, mint maga az építészet.

Az ezen az elven létrejött épületeknek remek illusztrációs példájául szolgálhat a ma már viszonylag elismert népi építészet vagy a természeti népek architektonikai megnyilvánulásai, s ezeknek a megragadó bája. 
 

Az önmagunkra mintegy felülnézetből tekintés egyébként fontos kérdéseket vet fel építész-épület-felhasználó viszonylatban is, s ez nemcsak a kortárs Kínában érvényes, hanem általánosabb értelemben is. Több kritikus szerint ugyanis már a funkcionalizmus idején megszűnt az említett háromszög egészséges arányrendszere, és az építészet eltávolodott a felhasználóitól. A funkcionalizmus ugyanis, az avantgárd irányzatokhoz hasonlóan elhitte magáról, hogy egy abszolút és megkérdőjelezhetetlen (építészeti) igazság letéteményese. Ennek szellemében őszintén hitt abban, hogy művészetéhez fel kell nevelni az embereket, meg kell tanítani őket, hogy értékelni tudják az általa nyújtott szellemiséget és annak formai megnyilvánulásait.

Ez az elképzelés a mai napig tartja magát, általános szakmai kimondott vagy kimondatlan képzet, hogy az emberek nem elég felkészültek a modern építészet befogadására. 
 

Wang Shu sajátos metaforarendszerében erre mutat rá, s arra a megállapításra jut, hogy a professzionális építészet problémája az, hogy túl sokat foglalkozik az épülettel. Mint részmunkaidős építész azt vallja, hogy a humanitás fontosabb, mint az építészet, és hogy az egyszerű kézművesség fontosabb, mint a technológia.

Az elv szép, az ördög azonban, mint tudjuk, a részletekben lakozik, s a kérdés az, hogy konkrét építészeti megnyilvánulásaiban Wang Shu hogyan reagál a saját maga által felállított kihívásokra. Esetében mindehhez egyfajta folyamatos történelmi kontinuitásra való törekvés is társul.

 

A Pritzker-zsűri hivatalos indoklása szerint azért Wang Shu kapta idén a díjat, mert munkássága új horizontokat nyit meg az építészetben, miközben folyamatosan rezonál a konkrét helyszínre és hagyományokra. Épületei képesek megidézni a múltat, anélkül hogy konkrét, direkt utalásokkal élne az esetleg történelmi stílusokra. Fontos megjegyezni azt is, hogy az amatőr szemléletmódot főleg filozófiájában és az építészethez való hozzáállásában tartja fontosnak. Épületei professzionálisan magas szinten vannak, és az amatőr spontaneitást például nem a történelmi formák mantraszerű ismételgetésével teremti meg, hanem azok újraértelmezésével és modern elemekkel való kombinálásával. 
 

Wang Shu munkássága azért is inspiratív, mert remek példaként szolgál az erős kulturális hagyományok kontinuális folytatására és a tradíció egyfajta új erőre kapására. Továbbá érdekes, hogy bár munkái méreteiben sokszor monumentálisak, mégis élhető környezetet teremt általuk. 

 

 

Wang Shu munkái:
Wenzheng KollégiumI Könyvtár, 1999-2000, Suzhou, Kína
Ningbo Kortárs Művészeti Múzeum, 2001-2005, Ningbo, Kína
Lakóház, 2002-2007, Hangzhou, Kína
Xiangshan Egyetemi Kampusz, Művészeti Akadémia, 2002-2004, Hangzhou, Kína, első fázis
Xiangshan Egyetemi Kampusz, Művészeti Akadémia, 2004-2007, Hangzhou, Kína, második fázis
Kerámia Ház, 2003-2006, Jinhua, Kína
Ningbo Történelmi Múzeum, 2003-2008, Ningbo, Kína
Öt lakóház, 2003-2006, Ningbo, Kína
Ningbo Tengtou Pavilon, Shangai Expo, 2010, Shanghai, Kína

Munkái közül legkarakteresebbnek a Ningbo Történelmi Múzeum nevezhető. Az egész épületegyüttes összhatásában rendkívül erőteljesnek és archaikusnak hat, a zikkuratokra emlékeztet. Wang Shu ezt részben a formai megoldásokkal éri el, részben pedig a szürkébe hajló, de helyenként színes elemeket felhasználó terméskő burkolat segíti elő. Az épület összhatásában így kortalanná válik, esztétikuma pedig pont azért, mert mellőzi a divatos megnyilvánulásokat, időtálló. Belső tereit hol az álmennyezetként szolgáló, hol pedig árnyékoló elemként felhasznált lécberakás teszi izgalmassá, amely az épület nappali megvilágításában és fényjátékaiban is fontos szerepet játszik. 

A Hangzhouban található többemeletes lakóház Wang Shu legnagyobb lakóépülete. További munkáiban semmi hajlandóságot nem mutat a vertikalitás felé, munkái (bár sokszor monumentálisak), sokkal inkább vízszintes irányban terjeszkednek. A hangzhoui lakóház azonban fontos ikon az építészetében. Itt fogalmazza meg többek között a kortárs Kína számára, hogyan lehet nagyobb tömegek számára lakásokat építeni úgy, hogy minőségi életet biztosítson számukra. Ezt úgy kívánja elérni, hogy az épület minden második emeletén egy udvarszerű teret hoz létre, így a benne lakók számára jelentősen lecsökkenti az épület méreteit, gyakorlatilag minden második emeletről kilátás nyílik a saját udvarodba. Ehhez bónuszként jön még az emeleti lakásokból nyíló kilátás a városra.

A Hangzhoui Művészeti Akadémia számára tervezett Xiangshan Egyetemi Kampusz második fázisában egy olyan formai megoldást használt, amelyet a korábbi ningbói lakóházak egyikében alakított ki. A tetőszerkezet hajlított alakja kissé a tradicionális kínai házak tetőszerkezeti megoldásait idézi meg. Az eltérést a hagyományos formáktól nemcsak az jelzi, hogy itt csak egy irányban hajlítja meg a formát, hanem a homlokzat nyitható-csukható nyílászáróiból kialakult struktúra is.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :