[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Weöres Sándornak címezve

szerző: Kozsár Zsuzsanna 2013-06-18

 

Weöres Sándornak címezve

 

Kedves Sándor bácsi!

 
Ez a levél amolyan vallomásféle. Idén ünnepled századik születésnapodat, túl a teljességen, valahol az emberfölötti szférában, de hiszem, hogy mégis eljut hozzád ez a pár szó, ez a köszönet, ami megillet.
 
Sok mindent kell neked megköszönnöm, mester. Hogy négy csillag közt alhattam, míg te varázséneket énekeltél nekem. Hogy őszi éjjeleken izzott a galagonya ruhája, hogy a téli havon száncsengővel siklottunk, hogy elrobogott mellettünk Haragosi kicsi kocsija, talán épp a Harap utca három alá sietett, Kutyafülű Aladárhoz. Néha szél jött, tekergett, kavargott, didergette az eperágat, néha sármány ült az aranyágon, aztán elmélázhattam azon is, milyen lenne a világ, ha rigó lenne. Megérezhettem Buba fájdalmát: hiába csorgatná csillagként a földre sárga fényét, ha nem térhetne haza többé. 
 
Te olyan voltál a verseiddel, mint egy hazatérés. Biztonságos otthon, csodálatos szavakból épített, ritmussal jól aládúcolt vershaza. Olyan kincs voltál, melyet tovább tudtam adni a saját gyermekeimnek.
 
Nekik is fújta fuvoláján a dalt a sármány, letyepetyéztek az asszonyok, paripánk csodaszép pejkó lett, és voltunk együtt tűzben „fa pajazsa”, vízben „puva mova”, a  csupa nádszál tó vizébe pedig egy-két kacsa „odatáskájt”. A lányom viszont erélyesen tiltakozott az ellen, hogy őt maradéknak minősíted, hisz előbb a szőkék, aztán feketék, végül barnák, ő meg vörösként a vers végére került. De azért később ő is önfeledten táncolt Bóbitával, és sajnálta a liba-pék odaégett kenyerét.
 
És még valamit meg kell neked köszönnöm, Sándor bácsi. Egy véletlenül rám-talált tündérszerelmet. Tudom, perzselődhetek tőle, fájhat mindenem, bandukolhatok a lelketlenek közt, s nem léphetek a szobádba mégsem. De egy pici szó-szegletbe – ahol a szavaid csak nekem szólnak – mégis bocsáss be!
 
Szeretettel, Zsuzsa
 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :